A hóvirágokról mindig néhány gyerekkori emlék jut eszembe amikor még fel lehetett menni az erdőbe,és keresgélni a téli avar alatt a hóvirágokat...
Mennyire szerettünk nagyokat kirándulni abban az időben...
Akkor még lehetett szedni,hazahozni,gyönyörködni ezekben a gyönyörű tavaszi virágokban...
Sajnos mostanra annyira lecsökkent a hóvirágok mennyisége,hogy már nem lehet leszedni őket...
Mikor apuval,anyuval,és a tesómmal a közeli erdőbe mentünk "hóvirágozni" mindig vittünk cérnát,kisebb botokat,hogy majd a csokrokat összekötve,fellógatva haza tudjuk hozni...
Soha nem felejtem el amikor beértünk az erdőbe,és hirtelen elénk tárult a még félig alvó természet...
Anyu soha nem talált annyi hóvirágot,mint mi az Apuval,és a tesómmal...
Mindig úgy kerestük,hogy leguggoltunk,és egy darabig csak figyeltünk...
Figyeltük,hogy hol látjuk meg az első hóvirágot...
Apu mindig azt mondta ha egy már meg van,akkor találunk többet is...
Úgy is volt mindig...
Imádtunk kijárni a természetbe...
Sajnos ez az amit a mi gyerkőceink már nem fognak megismerni...
Ezért gondoltam arra,hogy ha már nem lehet az erdőbe hóvirágot szedni akkor legalább itthon díszítse a kertünket ez a kis kedves,gyerekkori emlékeket idéző tavaszi virág...
Így hát még tavaly ősszel rendeltem egy növényküldő cégtől néhány hagymát,elültettem őket,és vártam a csodát...
Most,mikor a kép készült még nem volt hó,így örömmel láttam,hogy a hóvirágaink kezdtek kibújni a földből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése